az élet olyan, mint egy csónak az üvegben
próbálsz elevezni, de nem tudsz levegő nélkül
napról napra nehezebb lesz
próbálsz sikítani, de senkit nem érdekel
az üvegen keresztül látod ugyanazokat az arcokat
halld, hogy a hangjaik elhalványulnak mint egy dob
amikor az életed egy csónak egy üvegben
körülvesznek téged miközben egyedül sodródsz 
ne hagyj most el engem, maradj mégegy napot velem

amikor te szomorú vagy, és senki nem tudja
én küldök neked fekete rózsákat
amikor a szíved sötét és fagyott
én küldök neked fekete rózsákat

messze távol várunk egymásra
még mindig azon az úton vagyok el semerre
csókold meg magadat nekem a tükörben
rakj egy fekete rózsát a hajadba
ne veszd el a hitedet, tölts még egy napot velem

amikor te szomorú vagy, és senki nem tudja
én küldök neked fekete rózsákat
amikor a szíved sötét és fagyott
én küldök neked fekete rózsákat, tíz fekete rózsát, tíz fekete rózsát

az élet olyan, mint egy csónak az üvegben
próbálsz elevezni, de nem tudsz semerre menni
napról napra nehezebb lesz
próbálsz sikítani, de senkit nem érdekel

amikor te szomorú vagy, és senki nem tudja
én küldök neked fekete rózsákat
amikor a szíved sötét és fagyott
én küldök neked fekete rózsákat, tíz fekete rózsát


/saját fordítás.../